Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért ilyen
rossz a sorsa a magyarnak!
És mindig arra a vég következtetésre jutok,
a rossz sorsunkat magunknak köszönhetjük!

Ha szétnézek a közvetlen környezetemben, mit
tapasztalok? Azt, hogy a valamikor jó barátok,
iskolatársak nem beszélnek egymással!
Miért? Mert látják, hogy nekem ez van, ami
neki nincs. Vele szintén nem beszél a szomszéd,
mert neki az van, ami őneki nincs! És így tovább!

Tehát már a legkisebb közösségekben sincs
összetartás, s ez így megy tovább! Kihat az
egész országra! Valamikor szép nagy nemzet
voltunk, a földközi tenger mosta a partjainkat!
Elveszítettük! S elveszítettük Erdélyt és a felvidéket
is! S ha így folytatjuk, el fogunk veszíteni mindent!!!

Nemsokára nem marad országunk sem!
Amíg nem tudunk egymás mellett gyűlölet
nélkül élni, egymást megérteni és becsülni,
addig kihasználnak minket! A zűrzavarban
lehet a legjobban halászni! Ki is használják
ezt a szomszédaink is!

A közvetlen okok a következők!
A fentebb felsoroltakon kívül a hit hiánya áll
az első helyen! Sokan járnak templomba és imádkoznak
is, de nem aszerint élnek és cselekszenek!

Szerintem, ha így folytatódnak a dolgok, még
a mi időnkben tapasztalni fogjuk, hogy országunkat
elhalásszák előlünk!!
És azt kell, hogy mondjam, hogy ezt meg is érdemeljük!!