Mindanyian megrettenünk és félünk a haláltól,
azt hiszem, hogy ez természetes is.
Én is sokat gondolok rá.

Szerintem a test és a lélek különválik, s ennek a
szemléltetésére hadd említsek egy példát!

Az ember félti az egész testét minden sérüléstől és
fájdalomtól, s ennek észlelését a tudat fogja fel.
A tudat mindaddig megmarad, amíg az agyunk képes
gondolkodni.
Tehát, ha az embernek valamilyen okból kifolyólag
eltávolítják az egyik tagját, attól még az élete megmarad,
és a lelke is. Vagy bánkódunk-e nap, mint nap azért,
hogy a levágott körmünk, vagy a hajunk már nem szerves
része a testünknek?
Most itt nem a hiúsági kérdésekre gondolok!
Felmerül bennem az a kérdés, hogy Isten a mi teremtőnk,
aki mindenre képes, de a "lélek előállítására" nem!?
Ehhez kell a test! És mivel isten szabad akaratot adott,
mindenki maga határozhatja meg a sorsát és a lelki
fejlődését is!

Mi van akkor, ha a test lassan tönkremegy de a lélek
viszont ezáltal erősödik, fejlődik jó, vagy rossz irányba!?

A halál pillanatában a lélek nagyon erős, nagy benne
az élni akarás! Csak egy pillanat és a test megszűnik tovább
"élni", de a lélek amit az élet csiszolgatott valahol új
szárnyat kaphat!? Ez lehet az amit Jézus megígért!

Az örök lelki élet!

Volt-e eddig Jézusnak olyan ígérete, amit nem tartott be?!
Vagy véletlen volt-e az, hogy Jézus a zsidóknál kezdte a
tanításait?!
Ahogy Ő mondta,

"A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek!"

Mit igazolnak ma a világban zajló események?
Kik vezetik ezt a világot?

De arra is gondoljatok, hogy Jézus maga is zsidó volt,
és a tanítványai is azok voltak!
Tehát a következtetésem az, hogy a zsidók közt is
vannak jó emberek!!!