Isten malmai

Isten malmai lassan de biztosan őrölnek!

Még úgy egy évvel ezelőtt érlelődött bennem az a gondolat,

hogy milyen kár is lenne egy olyan embernek eladni a

parasztházamat, akinek ugyan van pénze azt megfizetni,

de értékelni valószínűleg nem fogja sohasem.

Olyan elképzelésem támadt akkortájt, hogy milyen szép

lenne azt megtartani, és olyan embereknek is felajánlani a

lehetőséget arra, hogy ők is egy kicsit ki tudjanak kapcsolódni,

akiknek egyébként erre módjuk soha sem lenne!

Az is szép lenne, ha időközönként egy-egy kellemes társaság

ott összejöhetne és jókat beszélgethetne, kirándulgatna.

Én meg az egész domboldalat telefaragnám a gondolataimmal!