2008. november 7.

Aki hisz bennem...

"Aki hisz bennem, nagyobb dolgokat fog cselekedni, mint én!"

Tulajdonképpen az élet nem arról szól, hogy egész életünkben igyekezzünk minél több anyagi javakat összegyűjteni, mert aki eszerint él, annak az élete nem lesz sohasem teljes!

A vágyak teljesítése soha nem ér véget, mindíg kitalál az ember újabbnál újabb kívánságokat, és minden energiájával ennek elérésére törekszik. Ebben a folyamatban az illető szépen lépésről, lépésre távolodik el az embertársaitól, a családjától. A folyamat során nem törődik az embertársaival, csak a saját boldogulásával. Természetesen az anyagi javak birtoklásával el is
távolodik a hittől, s magát felsőbbrendűnek is tartja.

Ez a verseny nem ér véget sohasem!

Szerencsés az az ember, aki el tud jutni arra a pontra az anyagi haszonszerzésben, hogy azt mondja, elég, nekem már nincs másra szükségem, elégedett vagyok azzal amit elértem.

Ezáltal az illető le tud szállni a földre, s ez egy bizonyosfokú lelki nyugalmat is jelent!

Az ember legbelül vágyik arra, hogy kedves emberek vegyék körül, s velük szívesen meg is osztja azt, amije van.

Itt kapcsolódna be az idézet, amit Jézus mondott, hogy aki hisz őbenne, az nagyobb dolgokat
fog megcselekedni, mint ő!
Ha belegondolunk, hogy Jézus tulajdonképpen nem sokáig élt, és ezen kis idő alatt is rengeteg
bölcsességet hagyott miránk, amit az okos ember a közösség javára fordíthat!

A bölcsességeit felhasználva olyan lehetőségek nyílnak meg a Jézusban hívők előtt, hogy azt el sem tudjátok képzelni! De ez csak annak adatik meg, aki hisz őbenne! Az emberek szeretete olyan csodálatos megoldásokat kínál, hogy még arra is van lehetőség, hogy kevés pénzből úgy meggazdagodjunk, hogy közben a közösség is gazdagodjon!
Vajon el tudjátok képzelni például ma, hogy mondjuk 100.000Ft havi jövedelemből meg lehet gazdagodni? Ugye nem? Pedig meg lehet!


Olvasd el az alábbi gondolatomat, amit a Péterbácsiblogjában írtam régebben!
Ilyen gondolatok csak olyanoknak adatnak meg, akik valóban a közöség
felemelkedésének útját keresik!

2008. április 8.

A helyes út

Azon az éjszakán, mikor Krisztus felgyújtotta számomra a lemerült lámpát, nem csak arra a kérdésemre adott választ, hogy helyes úton járok-e, hanem megmutatta nekem mindannyiunk
boldogulásának az útját is!

Történetesen a következőt sugallotta:

Vegyünk egy egyszerű példát, mondjuk van egy község valahol úgy száz lakossal.
A százból 20fő nyugdíjas aki rendszeres nyugdíjjal rendelkezik.
40 főnek van állása, s szintén van jövedelme.
40 személy szociális segélyből él.

Mit termelnek? Szinte semmit. Maximum egy keveset a háztájiban, mondván nem éri meg vele
foglalkozni.

Legyen egyforma rezsi költsége mindenkinek, úgy a jövedelmének 40%-a.

Hogy könnyebb legyen számolni, feltételezzük, hogy mindenki egyforma bevétellel, mondjuk havi szinten 100.000 Ft al rendelkezik.
Tehát a 100 ezerből levéve a rezsiköltséget 60 ezer Ft marad élelemre, ruházatra, és ami még
kell a megélhetéshez.

Hol költjük el a pénzünket? Hát természetesen a legolcsóbb helyről szerezzük be amit csak
lehet, hogy mindenre jusson.
Tehát elvittük a pénzünket a Tescoba, Pennybe, Lidlbe stb és el is fogyott ez a kevés pénzünk.
A pénzünk azonnal kikerült a 100 fős közösségből. Kénytelenek vagyunk várni egy hónapot,
mire újra bevételünk lesz.

Gondoljuk át a következőt!

Mi van akkor, ha a közösség 100 tagja elkezd termelni minden szükséges dolgot ami kell az
élethez?!

Páran krumplit termelnek, mások baromfit, mások tehenet tartanak és tejjel látják el a falut.
Néhányan gabonát termelnek, asztalosműhely is nyílik, meg cipész, hentes, szabóság stb.
tehát nem csak saját maguknak termelnek az emberek, hanem próbálják ellátni a közösséget is.
A jelenlegi viszonyok között már mondom is, hogy nem lesznek életképesek!
Miért, egyrészt azért, mert a nagy áruházláncoktól nem tudnak olcsóbbak lenni.
Másrészt meg az írigység szab gátat annak, hogy ismerőseinknek pénzt adjunk. Inkább megvesszük a pocsék mérgezett árut, mint ismerősünktől a házias termékeket!

Pedig ha megállapodnánk magunk között, hogy ezentúl amit lehet egymástól fogunk vásárolni,
még ha az általunk előállított javak drágábbak is, de biztos, hogy jobbak mint az áruházi termékek, akkor az alábbi történne!

Én termelek ezt, a másik termel azt, én mindíg a közösségem tagjaitól vásárolok mindent ami
csak lehetséges. Tehát az első körben termelünk, de ugyanakkor vásárolunk is egymástól.
Feltételezzük, hogy mindenki 30%-os haszonnal állítja elő a javakat.

Ebben az esetben mivel mindenki, az adott közösségtől szerzi be a szükséges javakat,
mi fog történni?

Én elköltöm a pénzem olyan termékekre, amit a többiek állítanak elő, ők is vásárolnak nálam abból amit én termelek. És ez így ismétlődik!

Figyeljük a pénz útját! A pénz az adott közösségen belül marad, és folyamatosan
forog egyik termelőtől a másikig, így előfordulhat, hogy a havi 60.000 Ft megsokszorozódik, mivel hozzám is jönnek vásárolni!
Én vásárolok ettől, ő vásárol attól, aztán vásárolunk innen, onnan a közösségtől!
Mivel a szükségletek ismétlődnek egyre gyakrabban fog előfordulni, hogy a kiadott
pénzem, vagy egy része még ugyanabban a hónapban visszakerül hozzám és újból vásárolhatok belőle! Így a 60ezer Ft-om gyarapodott, és többszöri vásárlást tesz lehetővé!!!
Értéke akár meg is többszöröződhet!

Míg a szupermarketekben kiadott pénzünket a multik elviszik, az hozzánk vissza
nem kerül többé.

Tehát láthatjuk, hogy még az sem számít, ha drágábbak a mi általunk előállított
dolgok, mert a pénzünk visszakerül hozzánk!
Még nagyon nagy előny az is, hogy a pénz jelentős része a közösségben marad!
Eltelik egy hónap és megint jön a nyugdíj,a szociális segély, munkanélküli járadék, a dolgozóknak a fizetése és
a közösség vásárlóereje megduplázódik!! És ez így megy hónapról hónapra!

Ez a közösség és mindannyiunk boldogulásának Útja !!!

Egyedül az írigységet kell levetnünk, mások is csak gyarapodjanak, de ők is fognak nálunk vásárolni ezáltal mi is gyarapszunk!
És még mi előnyünk lenne? Csak egy példa, a mai tejként árult tej tele van
adalékokkal. Nem érne többet a házi tej, amiből lehetne tejszín, sajt, túró stb? Az sem igaz, hogy "többe" kerülne, mert ebből lehetne sajtot, túrót, tejszínt, aludttejet stb készíteni!

Érdemes ezen elgondolkodni, és ahol lehetséges ezt megvalósítani addig amig egyáltalán van valami jövedelmünk!!!

Mert hamarosan eljön az idő, hogy ez a dübörgő gazdaság összeomlik! És akkor itt állunk majd
teljesen kissemmizve, reménytelenül!

Hát ezeket a gondolatokat sugallotta nekem az Úr azon a bizonyos éjszakán, amikor fénye betöltötte a helyiséget, ahol aludtam!

Nincsenek megjegyzések: