2009. május 20.

oly kevesen élik át...

Egyre kevesebben élik át azt a csodálatos érzést,
amikor a felkorbácsolt érzelmek
egy pillanat alatt megnyugszanak.
Olyan ez, mint amikor a rettentő nagy vihar
hirtelen elcsendesedik, és végtelen nyugalom támad.
Velem is ez történt tegnap éjjel, a félelmeim hírtelen
megszűntek és minden csak másodlagossá vált, amikor
az Úr a vállamra tette a kezét.

3 megjegyzés:

Amarillisz írta...

Oly szép megfogalmazás!
Üdvözletem száll sok szeretettel...
A.

Vállalkozásom megszűnt írta...

Köszönöm, hogy itt jártál!

ekszerlada írta...

De gyönyörű volt!